Rég nem láttam a volt osztálytársaimat. Amikor utoljára Horpácson találkoztunk Beáéknál, még viccelődtünk is Dórával azon, hogy közösen toltuk Bea kislányát - Lucát - a babakocsiban. Gyakoroltunk. Azóta mindkettőnknek gyermeke született, de ami még viccesebb, hogy minden jelenlévő valamennyire gyermekes volt. Bár elég tág határok között: 3 éves, másfél éves, 9 hónapos, 8 hónapos, 3 hétre a szüléstől, 15-ik hetes terhes.

Eredetileg a Margit szigeten találkoztunk volna, de rossz idő miatt végül nálunk találkoztunk. Volt közös téma bőven, de ami még meglepőbb volt, hogy mindenki nagyon nyugodtan és lazán kezelte a gyermekes helyzetet. Senki nem izgult a gyereke felett, senki nem tűnt feszültnek vagy idegesnek. Mindenki sokáig maradt és önfeledten beszélgetett. Nagyon jól éreztük magunkat és Miss Mini is hozta a szokásos tündérke formáját: mindenkivel barátságos és nyitott volt. Egyszer sem kellett rászólni vagy vigasztalni. Mi is az önfeledten beszélgetők között voltunk. 

Utólag kiderült, hogy mindenki nagyon jól érezte magát és ismét mindenki lelkes lett, hogy gyakrabban találkozzunk. Manóvárival kíváncsian várjuk a fejleményeket.