Ms Minitől kérdeztem valamit, aminek ez volt a vége:

"- .... jó? "
"- My name is Joe! "

:-))))

Elég jól használja az elsajátított tudást!

"- Anyaaaa, hagyjd békén a fekenem!
 - De miért?
 - Azért mert kilátszik a bugyim, úgy értem mert kilátszik a fenekem...!"

A piece of love....

"Ha holnap szerda lesz, akkor ma nem lehet más csak kedd!"

Kikezdhetetlen logikája van Ms Mininek, vág az esze mint a borotva :-)

 There is hole in my soul
 There is hole in my brain
 There is hole in my heart
 But you perfectly fit in!

Sokszor elég egy gyönyörű csokor is, amire ha ránézhetek, akkor melegséggel tölti el a szívem és a lelkem és mosoly ül az arcomra. Nem kell semmilyen extra virág hozzá, nyáron elég egy csokor napraforgó vagy margaréta is vagy nyár elején a pünkösdi rózsa. :-)

Nézz rá és mosolyogj Te is! Minden virágban Téged látlak ‹3 

Ha szép idő van és letudtuk a kötelező fagyikört és nincs bandázás senkivel, akkor Ms Mini szívesen sétál, nézelődik és kettesben bandázunk. Szereti a Parkot, azt szokta kérni, hogy oda menjünk fagyizni, majd be a Parkba. 
Amellett, hogy van egy nagy homokozó játszórész, ahol el lehet játszadozni, mászókázni, csúszkálni egy ideig, lehet szökőkutat nézni, a kutyafuttatót, ahol délutánonként sok kutyus megfordul, amit Manóvári imád nézegetni. Csak állunk és nézzük, ahogy futkosnak, játszadoznak. A kutyák mellett a virágokat is imádjuk, Ms Mini imádja a szirmokat tépkedni, de ha nem lehet, akkor a leesett darabokat begyűjteni. A Parkban gyönyörű rózsák nyílnak, így a kutyák után végignéztük az összes bokrot egyesével, megszagolgattuk őket és megkereste az összes szép és tetszetős lehullott szirmot. Najó, néha rábeszélt, hogy leszedjük az elvirágzott virágok szirmait, amik még a bokron voltak :-)
Végülis ezzel nem ártottunk a szépségnek és a virágnak sem ... ;-)

Egyik este fürdés közben a kádban dalolni kezdtem a Pál,Kata című dalt, de az első sor vége előtt megálltam, hiszen este volt már, akkor ez nem aktuális, így a sor végét nem Jó reggelttel, hanem Jó estéttel zártam. 
Ms Mini a következő sornál kitalálta, hogy: " Már odakint a nap felkélt! " Még véletlenül sem felkelt, hiszen az nem rímelne szuperül a jó estétre, így lett belőle felkélt! :-)
Végül megszületett koprodukcióban az esti verziója a Pál,Katának:

"Pál,Kata,Péter jó estét!
 Már odakint a Hold felkélt.
 Nem szól a kakasunk,
 az a nagy tarajú.
 Gyere be az ágyba most azonnal! " 

Ms Mini unaktesója hívta így kiskorában a bemutatót a tanyán, amit a mai napig az összes unoka imád és mindenkire ráragadt ez a kedves elnevezés is. Szóval ha bematutót emleget valaki, akkor az a tanyasi bemutató. Most azonban másról van szó. Május közepe táján az oviban befejeződnek nyár előtt a külön órák, vagy foglalkozások. Ilyenkor van egy hét, amikor az utolsó alkalom egy bemutató óra, amikor meg lehet nézni, hogy mennyit fejlődtek a gyerekek az elmúlt fél évben. A bematutó hét alkalmából volt egy úszás óra és egy balett bemutató. Ez utóbbi jóval rövidebb volt, mint a tavaly talán 15 perc ha volt, de készültek  a kis táncosok, felöltöztek, várták a szülőket, nagyszülőket, tesókat és röviden bemutatták, mit is gyakorolnak a baletten. 
Az úszás bemutató egy rendes úszás óra volt, sajnos Ms Mini barátnőiből kettő nem tudott eljönni, akik egymást húzzák előre az oktató elmondása szerint, így leginkább azzal volt elfoglalva, hogy ő nem rakja be az arcát a hideg vízbe. :-) Ettől függetlenül mindent megcsinált, amit kért az oktató, de kizárólag a víz felett. Nagyon ügyes Manóvári volt! Büszke vagyok rá!
Majd nyáron ráérez a víz alatti élet csodáira.... ;-)

Ahogy látom és hallom, nem mi vagyunk az egyedüliek, akik ha melegen süt a nap, akkor naponta legalább 3 gombóc fagyit megennének. Szerintem Ms Mini egész jól elélne fagylalton is.
Ha melegen süt a nap és szép idő van - egyébként igazából szinte minden nap, ha esik az eső vagy borult, akkor is felhozza - rögtön megkérdezi, hogy ma megyünk fagyizni? És persze szívesen el is megyünk, sétálunk leülünk egy padra és bambulunk ki a fejünkből, megbeszéljük, ha látunk valami érdekeset stb. 
Többnyire két gombócot választhat Manóvári, vagy csak pink / lila színű gyümölcsösöket választ vagy néha becsempészi  a csokit is az eper, málna, áfonya, ribizli gombócok közé. :-)

"Johika Johika Johika You will see what will she put on! " Lalala la lalala la 

Annyira cuki volt, egyik pillanatról a másikra elkezdte Ms Mini énekelni nekem miközben húzta fel a harisnyáját és a többi ruhadarabot.

Ms Mini szereti a futást, kergetést és ha még közben feladatokat kap, akkor meg különösen élvezi az egész feladatsort. Ezt mesélte nekem az óvónénije. Azt biztosan tudom, hogy imád szaladgálni, főleg úgy ha van valaki aki kergeti - ennek pedig egy "gonosznak" kell lennie. Ezt ha lehetősége van rá, akkor ki is adja feladatban. 
Ovi után is, ha van gyerekpartner, akkor az ovi előtt ide-oda szaladgálnak, kergetőznek egymással szinte kifulladásig.
De nem csak szaladgászni szeret, hanem hegyoldalon felmászni is, kézzel lábbal kapaszkodva feljutni a meredek "domboldalon" az erdőben. A múltkori kirándulásunkon gyökerekben kapaszkodva jutott fel, amit aztán el is nevezett gyökérmászásnak. Én irányítottam alulról fentről lefele, mert mikor elindult visszafelé, akkor elkezdett pánikolni Minimanó és mivel nem másztam utána, így az irányokat mondtam neki, hogy merre és hogyan jöjjön lefele. Mondanom sem kell, hogy ezt is nagyon élvezte, olyannyira, hogy kérte, hogy folytassam az irányítását és csináljunk még ilyet, mert naggyon jó volt. 
(Imád kúszni, mászni és kirándulni. Örülök neki, mert jó móka kimozdulni a szabadba és sokat fejleszthetjük az izmokat és az agyat is ezzel a fajta mozgással.)

Egyik reggel mentünk fel az oviba és a felfelé vezető úton rögtön a híd után van egy kanyargós szakasz, ahol "sziklafalak" vannak, vagyis egyenes kőfalak, sok helyen befutva növényekkel. Meglátta ez Manóvári és azt kérte, hgy jöjjünk ide vissza, mert ő fel szeretne ezeken mászni, a lelogó kötelekbe kapaszkodva :-)
(Lehet, hogy egy új hegymászó született... )

Valahol olvastam, hogy megnyílt egy szabadtéri dinókiállítás Ausztriában és nem is az ország másik végén, hanem relative közel a magyar határhoz. (A relative közel egy órát jelentett. ) Kitaláltam, hogy kiránduljunk egyet, Manóvárinak tutti tetszeni fog, mert már a múltkor is dinókiállításra szeretett volna menni. Péntek reggel autóba ültünk és elmentünk Ausztriába. Az autózással nem lett volna nagy gond, ha legalább egy filmet meg tud nézni Ms Mini, de most erre nem volt lehetőség, így mással próbáltuk elütni az időt. 
Ms Mini olyannyira imádja a dinókat, hogy egy plakátot mint könyvet maga előtt tartva legalább fél órán keresztül tud mesélni a különböző dinófajtákról. Egészen elképesztő és egyben persze csodálatos is, olyan büszkén hallgattam, miközben vezettem az autót hazafelé és ő mint anyuka hátul "olvasta" nekem a gyerekének - aki ugye még nem tud olvasni - a dinók tulajdonságait.
Barkochbat is megtanultuk, jó sok állatot találtunk ki, de főleg én, mert ő volt a fő gondoló. És voltak nehezek is ... :-) 
A csikóhalat pl nem tudtam kitalálni, azt megmondta! 
Kicsit hosszú volt az út - 3 óra - mire kiértünk a dinókhoz, persze elsőre nem találtuk meg, így a keresgélés is meghosszabbította az utat, de végül szerencsésen megérkeztük és végre Ms Mini kiszaladgálhatta magát. Hogy őszinte legyek, lehet hogy az állatok, amik a dinókiállítással szemben voltak, jobban érdekelték Manókát, vagyis az etetésük. 50 centért lehetett nekik álalteleséget venni, de sajnos csak egy 50 centesem volt, így egyszer tudtunk nekik magokat adni.
Megmászta a domboldalt a gyökerekben kapaszkodva vagy a borostyán szárakon lógva, mint kutyus elvezetett abba az irányba, amerre mennük kellett. Imád kirándulni, elbújni, mászni és szereti, ha valaki ott áll mögötte és segíti és irányítja, ha szükségét érzi. :-)

Waiting for the show to continue  :-) 

"Do not stand at my grave and weep,
I am not there; I do not sleep.
I am a thousand winds that blow,
I am the diamond glints on snow,
I am the sun on ripened grain,
I am the gentle autumn rain.
When you awaken in the morning’s hush
I am the swift uplifting rush
Of quiet birds in circling flight.
I am the soft star-shine at night.
Do not stand at my grave and cry,
I am not there; I did not die."

(Mary Elizabeth Frye)

Minden kislány életében eljön az a pillanat, amikor kopogós cipőt szeretne, de előtte még belebújik az anyukája magassarkújába, bármikor, amikor csak teheti, kipakolja kiváncsian az ékszeres dobozokat vagy a fürdőben a sminkes táskát.
Az úton a körömlakkal indulunk el talán legelőször. Kinél korábban kinél később, de eljön ez az idő. 
Nyárra szinte kötelező már egy-két éve, hogy körömlakk díszítse a kéz körmeit és a lábkörmöket is. Büszkén lehet fel-le vonulni és mindenkinek megmutatni a színes ujjacskákat.
Aztán továbblépünk és a fürdőben azt játszuk, hogy elmegy Ms Mini a pedikűröshöz, a kozmetikushoz és a manikűröshöz, aztán előkerül a sminkes csodatáska és együtt leülünk az asztalhoz, hogy sminkeljük magunkat. 
Persze a gyakorlatlan ujjak segítségre szorulnak még - szerencsére ;-) - így megmutatom, hogyan rúzsozza ki az apró ecsettel a száját, puha ecsettel halvány pirosítóból szórok egy keveset a pofijára. Minden másban nem kell neki segítség, örömmel és lelkesen színesít. Igazi csajos lány - imádja a pinket és úgy vette fel a ruháját reggel, hogy előtte kiterítette az összes részt a szőnyegre és összeállítást készített kalappal, szemüveggel meg minden...!
Egy igazi "kis" stylist!

... azt is megmondom, hogy mit, lisztből legyen ... Csokis muffint! " 
Előtte azért összegyúrt még egy kis linzertésztát is, kiszúrta és miután megsültek a kekszek, össze is ragasztotta őket finom lekvártöltelékkel. A fő kedvenc: szilvalekvár! 

A végeredmény:

Furcsa dolog ez az odafigyelés... Leélsz valamennyi évet az életedből és vannak dolgok, amik mégsem tudatosulnak benned vagy veszel észre egészen egy bizonyos pontig. Amikor oda kezdesz figyelni. Szinte mindenre! Filmekre, könyvekre, amit azok valójában mondanak. 
Lehetnek apró és nagy dolgok, amik olyan változást hoznak benned, amik végig megmaradnak, s rávilágítanak olyan dolgokra, amik eddig csak haloványabban voltak jelen az elmédben.

Szeretnék egy "Távkapcsolót", ami olyan hosszú időre vonatkozik, amennyire szükséges.
Abban a tudatban, ahogy láttad a filmet és tudod, hogy a végén visszatérsz ahhoz  a ponthoz, ahonnan elindultál, de látod, hogy ha így folytatod, akkor mi lesz a vége ennek az egésznek.  Szeretném ha ez a "távkapcsolós" időszak lenne...
("mert én megtanultam, hogy azokban, a melyekben vagyok, megelégedett legyek!")

Nem kellett sokat várni, hogy a kiesett fog mellett lakozó másik is mielőbb el kezdjen mozogni. Ha egyszer beindul ...
Ms Mini ennyire izgatott:

" Tényleg mozog! Elájulok tőle, annyira izgulok...! " 

:-)
 

Húsvétra mindig szeretek felkészülni saját készítésű tojásokkal. Mi sem lenne egyszerűbb, mint csokitojásokat venni, de mivel még van hozzá türelmem és Ms Mini is szereti kiélni az alkotókedvét, így nagy örömmel vetem bele magam a tojásdekoráció hozzávalóinak beszerzésébe. 
Gondoltam idén kipróbálom a hungarocell tojásokat, vettem is belőlük jó sokat. Ki lehet őket festeni, lehet rájuk ragasztani szalvétát stb, illetve egy újdonság, ami nagyon megtetszett, hogy gombostűkkel rögzítve felöltöztetjük papírból kivágott virágformákkal vagy glitterekkel vagy bármi mással, ami ilyen módon rögzíthető. 
Ms Mini festett és tűzött is hungarocell tojásokat, de nagyon hiányolta az igazi tojásokat is, így az volt a kérése, hogy fújjak ki egy pár tojást, hogy ki tudja őket dekorálni. 

Mind egy szálig kifestette őket, majd miután megszáradt az alap, mintákat is festett rájuk. 
Finoman fogta meg a kifújt tojásokat, így egyetlen egy sem tört össze, pedig olykor olykor még az én ujjaim között is van, hogy egy óvatlan szorítás következtében megroppan egy. 
Az alkotás és készülődés a legjobb az egészben, azt élvezzük mind a ketten. A locsolók is - akik minden évben ugyan azok, a szűk család - örülnek persze, de ők már megszokták szinte, hogy mindig csinos hímes tojásokat kapnak. :-) Örömmel készítettük nektek (és magunknak is) !

A héten egyik nap ezt játszották a rádióban és végig rá gondoltam szomorúan de apró mosollyal reménnyel teli.
Ma újra hallottam ...

Addig bízol és reménykedsz és hiszed, hogy minden rendben lesz, amíg meg nem kapod az üzenetet.... 
Elolvasod, elkezd szorítani minden és szúrni fájni nyomni a szíved. Döbbent csendben ülsz. És nem hiszed el nem nem nem. Zokogsz, patakokban folyik a könnyed és a szíved még jobban összeszorul, mert azon gondolkodsz, hogy ha neked ennyire fáj, hogyan viseli el és mennyire fájhat a testvéreinek, az édesanyjának az édesapjának, a férjének és a gyerekeinek... Fojtogató és őrjítő lehet ez nekik.  
Hogyan lehet ezt elviselni, túlélni, feldolgozni... S csak a kérdés jön: " miért? miért? miért? Nem lehet, nem hiszem el, nem akarom elhinni! " 

Csend van, fájdalom, a gyertya lángja táncol, aminek fényét a szemedben összegyűlő könnycseppek elhomályosítanak. 
Nem lehet mit mondani, hallgatás,  könnyek, egy ölelés vagy egy pillantás kifejez mindent, amit ilyenkor ki lehet. 

Nyugodj békében! Szeretlek és mindig a szívemben fogsz élni, a mosolyod, a kedvességed örökre velem s bennem marad, és ha becsukom a szemem magam előtt látom vidám arcod, amiből mindig életvidámság sugárzott! 

Ms Mini pénteken elkísérte egyik barátnőjét egy lovardába, ahova már hónapok óta jár egy rövid kb negyed órás gyakorlásra.
Azzal kezdődött az egész, hogy a lovarda neve Unikornis Lovarda! Ennél a pontnál  már egyértelmű volt, hogy mindenképp elmegyünk, hiszen Ms Mini aktuális kedvencei az unikornisok, pegazusok, vagy azok kombinációja a pegakornisok :-)

Pilisjászfaluba autóztunk ki 4-en. Az idő nem volt túl szép, de végülis síeléshez szokott gyerekeknek mindegy az időjárás, ha jól fel vannak öltözve és nem fáznak, akkor bárhol bármennyit elvannak.
Kicsit korábban értünk oda, mint ahogy az óra elkezdődött volna, így volt elég idő arra, hogy végignézzük az istállóban lakó lovakat. Mindegyik ló ajtaján ott állt a ló neve és hogy mit kaphat enni. 
Mire végeztünk a lovakkal, elérkezett az idő, hogy nyeregbe pattanjanak a gyerekek. Ms Mini második volt a sorban, így végignézhette mit is csinál a barátja a lovon. Izgatottan várta már, hogy végre ő is a pónin üljön. 
Minimanó a pusztában való lovaglást már jól ismeri, de ez a feladatos terep még új volt a számára. 
Minden feladatot még ha kicsit meg is ingott, de nagyon ügyesen végre hajtott:  meg kellett simogatni a pónit elől, majd a fenekénél, emelgetni kellett a kezeit, integetni kellett, sőt még meg is kellett fordulni a nyeregben, először oldalra, majd hátra és vissza előre. 
Olyan egyenes háttal és Manókás határozottsággal ülte meg a pónit, hogy öröm volt nézni. 

Biztosan nem ez volt az utolsó ilyen lovaglása ... ;-)

Imák, gyertyák ... 

Szorít és fojtogat az érzés, a fájdalom. Kétségbeesést és rettegést érzek. Nyelni is alig tudok. Nem hiszem el, nem lehet elhinni, hogy ez van, főleg ha a családban történik ilyen. Mindig azt gondolod, ez valaki mással történhet meg. De most nem, most itt van.  Elhomályosul a látásom, megtelik könnyel a szemem és lecsordul végig az arcomon, s már zokogok is. Miért ? Miért? Miért? 
És Te mit érzel? 

(Jobb megosztani a fájdalmat, "segítséget" kérni, vagy csak sokat beszélni róla. Lehet, hogy ez az út inkább nőies szemlélet, mert mi érzékenyebbek és érzelmesebbek vagyunk, de mindkét nem, a férfi és a nő is érez jót, rosszat, boldogságot, fájdalmat, csak nem egyformán dolgozzák fel, nem egyformán élik meg ugyan azt.)