Valahol olvastam, hogy megnyílt egy szabadtéri dinókiállítás Ausztriában és nem is az ország másik végén, hanem relative közel a magyar határhoz. (A relative közel egy órát jelentett. ) Kitaláltam, hogy kiránduljunk egyet, Manóvárinak tutti tetszeni fog, mert már a múltkor is dinókiállításra szeretett volna menni. Péntek reggel autóba ültünk és elmentünk Ausztriába. Az autózással nem lett volna nagy gond, ha legalább egy filmet meg tud nézni Ms Mini, de most erre nem volt lehetőség, így mással próbáltuk elütni az időt. 
Ms Mini olyannyira imádja a dinókat, hogy egy plakátot mint könyvet maga előtt tartva legalább fél órán keresztül tud mesélni a különböző dinófajtákról. Egészen elképesztő és egyben persze csodálatos is, olyan büszkén hallgattam, miközben vezettem az autót hazafelé és ő mint anyuka hátul "olvasta" nekem a gyerekének - aki ugye még nem tud olvasni - a dinók tulajdonságait.
Barkochbat is megtanultuk, jó sok állatot találtunk ki, de főleg én, mert ő volt a fő gondoló. És voltak nehezek is ... :-) 
A csikóhalat pl nem tudtam kitalálni, azt megmondta! 
Kicsit hosszú volt az út - 3 óra - mire kiértünk a dinókhoz, persze elsőre nem találtuk meg, így a keresgélés is meghosszabbította az utat, de végül szerencsésen megérkeztük és végre Ms Mini kiszaladgálhatta magát. Hogy őszinte legyek, lehet hogy az állatok, amik a dinókiállítással szemben voltak, jobban érdekelték Manókát, vagyis az etetésük. 50 centért lehetett nekik álalteleséget venni, de sajnos csak egy 50 centesem volt, így egyszer tudtunk nekik magokat adni.
Megmászta a domboldalt a gyökerekben kapaszkodva vagy a borostyán szárakon lógva, mint kutyus elvezetett abba az irányba, amerre mennük kellett. Imád kirándulni, elbújni, mászni és szereti, ha valaki ott áll mögötte és segíti és irányítja, ha szükségét érzi. :-)