Ahogy nő a bébi, fejlődik, egyre kommunikatívabb, egyre aktívabb és önállóbb, egyik oldalról könnyebbé válik a dolgod, változatosabban és gyorsabban telnek a napjaid, másik oldalról viszont több figyelmre és koncentrációra van szükség. 

Nem vagyok az a négy-fal-között-ülő típus. Valami vagy valaki kell, hogy ott legyen és elterelje a figyelmemet, lekössön máshogy, mint ahogy azt egy gyerek teszi. Ezt vagy úgy oldom meg, hogy teszek-veszek fél/egész nap valamit  a lakáson kívül, vagy társaságot szerzek magamnak. Míg miniprüntyi nem volt ilyen aktív a fizikai korlátainak köszönhetően, nem volt sok értelme a játszótér felfedezésének. Hogy őszinte legyek, nem is vagyok az a játszóteres típus. Nem is vágytam oda soha. Sőt....

Most, hogy Ms Mini már megy, hála a jó időnek, a játszótér egy kedvelt helyszíne lett a mindennapjainak. Természetesen azok után, hogy beadtam a derekam és elvittem a hintához, amit mindig nagy ívben elkerültem.

A napsütést természetesen a többi gyerek is kihasználja az anyákkal együtt, így most, még ha nem is vagyok benne a játszótéri sürgés-forgásban, csak mint külső szemlélő tanulmányozom a szereplőket, valahogy mégis hatással vannak rám az ottani emberek, elsősorban az anyák.

Mintha sugároznának valami nyugalmat, valami anyai magabiztosságot, valamilyen erőt, ami csak belőlük árad és ami engem is megtalál. Azt hiszem ebben annak is szerepe van, hogy milyen értelmes már Ms Mini. 

Lehet, hogy némi fáziskésésben vagyok és az a bizonyos ösztön csak most kezd elmélyülni / 100 %-an működni nálam. Az biztos, hogy most valahogy máshogy állok a bébi kérdéshez, magához az anya-gyerek viszonyhoz, ahhoz, hogy hogyan teljen el egy napunk stb.  

Persze ezzel nem azt mondom, hogy eddig nem volt megtervezve egy-egy nap, nem volt rendszerünk, csak most a tervezés egy másmilyen megközelítésből történik. 

Esténként a homokozó képe tűnik fel, ahogy ül J a vödrével velem szemben és lapátol. Én meg alig várom, hogy a gyönyörű napsütésben újra "kettesben" lehessek vele és figyelhessem, ahogy a körülötte lévő dolgokat feltérképezi, megismeri és elraktározza. 

Olyan mint egy buborékban ülni, amiben csak mi vagyunk, de látni és hallani hallasz mindent, ami kívül történik, de valahogy igazán mégsem jutnak el hozzád. 

Holnapra esőt ígérnek, de holnap kimenőm van. Remélem kedden nem a vizes homok fog minket várni.