Minél nagyobb a gyerek, annál jobban várod, hogy mondjon dolgokat. Mindenki azt kérdezgeti, hogy miket mond, beszél már? - nem, még nem beszél. Viszont egyre többet és többet mond, utánoz.

A pá-pá már régi sláger. Úgyhogy az, már természetes velejárója a mindennapoknak. A bumm és a hoppá szintúgy. Ezek voltak az első szavai Ms Mininek.

Teltek- múltak a hetek és jött a mamamama. Aztán valami teljesen kibogozhatatlan, de édes: bigyiga, bigyigáó, bigyiga-bigyiga.  

Ha telefonáltunk vele és megkértem mondja ezt az apjának, mondta, miközben fülig ért a szája a mosolytól. Szóval valami jópofa dolog lehet, ha Prüntyinek is ennyire tetszik.

Aztán a minap azt mondta A-púúúúúú. Az apja elolvadt. Azóta is olvadozik, úgyhogy ő mást nagyon nem is hall, csak, azt, hogy a-púúúúúú.

 Mindezen szótenger mellett még mú-múzik, sihuhúzik, hi-mazik ( ami a hinta-palinta egy átirata). Ma reggel pedig állítólag azt mondta, hogy (Z)su-zsi!

Úgyhogy haladunk, fejlődik, nem vagyunk elkésve.