Ms Minivel a Pandás dal után megnéztünk még pár Halász Judit dalt, ami szinte kötelező ebben a korban. Ezt a dalt hallgatva rögtön könnybe lábadt a szemem és mondhatni végig sírtam az egészet. Olyan, mintha a szívedet egy tenyérben tartaná valaki, s ahogy meghallod a szavakat, mondatokat és a jelentésükkel, mondandójukkal egy emléket vagy érzést elevenítesz fel, a tenyér végén lévő ujjak összezáródnak és könnyeket facsarnak ki a szívedből. 
Köztudott, hogy érzékeny vagyok és könnyen elérzékenyülök és meghatódom dolgokon, de ahogy elnéztem a videót, ezzel a dallal nem voltam egyedül a meghatódásommal és a könnyekkel.
Akármennyire is egyediek és különbözőek vagyunk, azért vannak dolgok, amiben nagyon is egyformák vagyunk... :-)
( Fura érzés erre újra és újra rájönni, de azért megnyugtató is. )