A születésről:

hiába kéred, megbeszéled, beprogramozod, aminek jönnie kell, az jönni is fog akkor amikor ő jónak látja.

A mi esetünkben sem volt ez másképp. Addig-addig tervezte és szervezte, ameddig december 24-én este 6-kor bújt elő féltve őrzött lakhelyéből.

Remélem sikerül valahogy úgy alakítani a karácsonyt és a születésnapot, hogy büszke legyen arra, hogy ezen a napon született. Én minden esetre azon leszek, hogy értékelje eme teljesítményét!

Annak ellenére,hogy rajongok a karácsonyért, annak hangulatáért, a nyugalomért, ami ilyenkor nálunk uralkodik, visszagondolva, szerettem minden percét a kórházban töltött időnek. Mivel látogatási tilalom volt, nem zavart minket senki. Csak mi ketten és még egy-két kóbor másik baba.

Persze a papi hiányzott, de kárpótlásul 3 hetet együtt töltöttünk utána.

Azt hittem ennél könnyebb lesz a folytatás , de tévedtem.

Viszont az elmúlt hosszú hónaponak alatt született egy lányom, Johanna Mira, aki március 24-én volt 3 hónapos.

 

Két hete szombat este vacsorázni voltam az Old Amsterdam nevű helyen a belvárosban, ahol elméletileg "szakmai" beszélegetésre is sor kellett volna kerülnie, de mivel focimeccs nézés is volt,  nem sikerült eredményesen zárni az estét. Mint lelkes reggelizős arra gondoltam, mi lenne ha másnap reggel közösen reggeliznénk egyet és akkor nyugodtan tudunk csevegni minden aktuális vagy kevésbé aktuális dologról.
Az Angelika kávézó a Batthyány téren  lett kiszemelve áldozatul. Noha a vacsorákról nem áradoztak a neten formuozók és véleményezők, azért egy délelőttöt megért.
Kávé, frissen facsart naracslé, rántotta, sonkás tükörtojás és bundás kenyér került elfogyasztásra. Rendeltünk egy teát is a tojással együtt, aminek valahol nyomaveszett. Fél órás várakozás után azonban hevesen érdeklődni keztünk a pincérnél, vajon merre kallódhatott el, aki gyors körbejárás után végül megérkezett végre a várva várt teával.
Persze sok citrom helyett ( ahogy rendelve lett) végül csak egy karika jutott egy kancsó forró víz mellé.
Összességében jót beszélgettünk, szinte üres volt a hely, ami szerintem kellemesnek mondható, a tojás  pedig finom volt.
Mindezek ellenére szerintem kicsit sokat fizettünk ennyi ételért, nehézségek merültek fel a forró italok felszolgálásánál és fura illatotról számolt be egyik reggeliző társunk miután visszatért  a mosdóból.
Ettől eltekintve lehet, hogy még benézek egy reggelire.

A nyár megérkeztével ( noha az időjárás ezt még nem bizonyította) különböző szezonális zöldésegek és gyümölcsök is végre megjelentek a piacokon. Többek között az eper, a cseresznye, a borsó és persze a tök is. A mamám tegnap nem bírt ellenállni a friss töknek, így ebédre nem is készíthetett mást, mint tökfőzeléket illatos, zöld vaskos kaporral. Annyira elbódított a tök és kapor ízének és illatának a remek keveréke, hogy ma én is azt készítettem, de csak hagymásan némi fűszerpaprikával, csak úgy könnyedén. Az egyéniségéből azonban így sem vesztett egy falatkát sem. Addig-addig szagolgattam a frissen vágott kaprot, míg meg nem éreztem a számban a kapros-túros lepény édeskés ízét. Hmmm. Mi mindenre nem jó ez a kapor. Szóval a hétvégén kapros-túrós lepény lesz, ez már eldőlt. Képek holnap.