Minél nagyobb a gyerek, annál jobban várod, hogy mondjon dolgokat. Mindenki azt kérdezgeti, hogy miket mond, beszél már? - nem, még nem beszél. Viszont egyre többet és többet mond, utánoz.

A pá-pá már régi sláger. Úgyhogy az, már természetes velejárója a mindennapoknak. A bumm és a hoppá szintúgy. Ezek voltak az első szavai Ms Mininek.

Teltek- múltak a hetek és jött a mamamama. Aztán valami teljesen kibogozhatatlan, de édes: bigyiga, bigyigáó, bigyiga-bigyiga.  

Ha telefonáltunk vele és megkértem mondja ezt az apjának, mondta, miközben fülig ért a szája a mosolytól. Szóval valami jópofa dolog lehet, ha Prüntyinek is ennyire tetszik.

Aztán a minap azt mondta A-púúúúúú. Az apja elolvadt. Azóta is olvadozik, úgyhogy ő mást nagyon nem is hall, csak, azt, hogy a-púúúúúú.

 Mindezen szótenger mellett még mú-múzik, sihuhúzik, hi-mazik ( ami a hinta-palinta egy átirata). Ma reggel pedig állítólag azt mondta, hogy (Z)su-zsi!

Úgyhogy haladunk, fejlődik, nem vagyunk elkésve. 

Nem lehet elég korán kezdeni....

Kicsi Yoda-mester felszerelésben rögtön kiszúrta magának a wellness feliratot, odament és ismerkedett a képen szereplő hölggyel.

Tudja, hogy mi a jó, az már biztos. Nem véletlen. Nőből van a kis édes. 

Mindez Hévízen történt, ahol először használta a jacuzzit, felnőtt medencét, ahol először volt rajta az új csíkos fürdőruhája, amiben a nagyszülei szerint úgy néz ki, mint egy fürdőmester a múltból. 

Valószínűleg erre a kiálló pocakja is ráerősített...

Erre rákerült még az apjától kapott poncsószerű fürdőköpenye, amitől egy apró Yoda-mesterré változott!

Tegnap a boltban, ma az egész országban gyereknap volt.

Itthon minden nap az van, így J-nek fel sem tűnt olyan nagyon. Azért elmentünk si-hu-huzni, hogy azért még se legyen egy az egyben olyan ez a nap mint a többi.

Szerintem az apjával mi élveztük a legjobban, de azért Ms Mininek is tetszett a vasút, a mozdony, főleg akkor amikor a vonatról egy másikat csodálhatott meg és integethetett nemcsak a szerelvényeknek, hanem a rajta utazó gyerekeknek is.

Ami viszont teljesen biztos, hogy a mai napban a legjobban azt élvezte, amikor terepbabkocsizást tartottunk a Budai-hegységben. Szépjuhászné és Hűvösvölgy között. 

Azt hiszem csak egyszer kezdtük énekelni a "zötyög a taliga..." című dalt, de az a séta elejétől a végéig tartott. Mindenesetre J igen jól szórakozott azokon a huppanókon, amelyeken az áthaladáskor majdnem kirepült a babakocsiból. Annyira élvezte, hogy mire leértünk a völgybe, el is szenderedett egy röpke fél órára. 

Aztán ahogy felszálltunk a vonatra, egyből kipattantak a szemei és úgy is maradtak egészen addig, amíg itthon le nem fektettük 3/4 3 kor! 

Szerintem jól sikerült a nap. Kicsit sétáltunk valahol a közelben , kellemes hűvösben, a természet lágy ölén!

Remélem még megyünk párszor...

 Elköltöztünk. Végre. Most nyugisabb minden.

A múlt hét pénteken hosszú hétvégére mentünk a szomszédba síelni. Mivel már igen csak szezon vége felé jár az idő, gleccserhez mentünk. Olyan szerencsénk volt, hogy csak 2 felvonó ment a hegyen, mert annyira erősen fújt a szél.

Így kénytelenek voltunk autókázni egy kicsit (60-80 km), hogy síelhessünk. De kalandnak/kirándulásnak nagyon jó volt. Sőt, szerintem ezek nélkül a túrák nélkül nem ért volna minket ennyi élmény. Pazar időjárás, meglepően jó hóviszonyok... Mi kell még!

Azért a gleccser sem maradt ki. Hétfőn már 3100 m-en síelhettünk. Hmmm - az  a táj, az a béke, azok az illatok!

Ms Mini életébe belépett a hízelgés műfaja. Lehet, hogy némi túlzás műfajnak titulálni a hízelgést, de ezen most inkább nem kezdek el elmélkedni.

Az apja tette szóvá a minap, hogy mennyire imádja J-nek ezt az új tevékenységét:

jön, lábat átkarol, megölel és mosolyog.

Én azt imádom, hogy újabban nemcsak, hogy bújik, de rám néz, én mosolygok és ő visszamosolyog kacéran, bájosan, aranyosan, fáradtan vagy csak úgy válaszképp az enyémre.

Amióta J egyre változatosabban ehet, igyekszem úgy főzni és sütni, hogy bababarát legyen. 
Ez az én értelmezésen szerint a következőket takarja:

1. nincs benne margarin/vaj - helyette olajjal készíthető
2. tehéntejmentes
3. cukormentes
4. zabliszt/tönkölyliszt/hajdinaliszt felhasználásával készült
5. tejtermékek használata minimálisra csökkentett, azok közül a zsírszegény verziókkal vagy növényi eredetűvel lettek helyettesítve az olyan összetevők, mint pl. a tejföl, tejszín, sajt
6. kakaó helyett karobpor

Ez persze nem jelenti azt, hogy még sosem evett fehér kenyeret, nem jelenti azt, hogy elborult aggyal fanatikusan követek valamit, de igyekszem 80%-ban ragaszkodni a leírtakhoz.

A cukor kérdésben azonban hajthatatlan vagyok. Igaz még csak / már 15 hónapos, de láttam már ennyi idősen cukros dolgokat evő gyermekeket.

De annyi minden más van, mint a cukor. Annyira nincs rá szüksége...

Mivel azonban előbb-utóbb megismeri majd a sütemény/édesség fogalmat, amíg ennek eljön az ideje, addig kikísérletezem a természetesen édes sütik elkészítési módját. 

Hétvégére szoktam készíteni valamilyen kekszet, vagy golyót, amit szívesen elmajszol. 

A golyókat többnyire aszalt gyümölcsből készítem ( kizárólag cukormentesen aszaltakból), ami a tömörségéből adódóan bármilyen édesszájú édességvágyát kielégítheti.

Ezeket lehet magokkal vagy friss gyümölccsel is gazdagítani.

Emellett kicsit sütisebb jellege lehet a muffinnak, amit elképesztően változatosan el lehet készíteni és nagyon nem sínyli meg, ha nem a megszokott alapanyagokból készül. J-nek készült egy juhtúrós-kapros muffin , ami nekem is nagyon ízlett.

Recept hamarosan.

2,4,8,... nem, a számok nem egy matematikai sorozat tagjai, hanem Ms Mini fogainak száma időrendben megjelenés szerint. Ahogy látszik is, igen csak neki veselkedett a kezdeti időkben, aztán alább hagyott a lelkesedés és rápihent a következő növesztésre. Kellett is időt hagyni, mert a következő a 9. egy rágófog volt, ami szinte gond nélkül megjelent. 

Most azonban szegényke megkínlódik a többivel. 10,11 és ha minden igaz a 12. is úton van, szóval most egyszerre 3 fog készül előtörni, ami azzal jár, hogy Prünty sírva ébred délután, piros az arca és nyűgös. De ez talán még a jobbik eset, hiszen olyan is van, aki éjszaka is felébred, belázasodik stb.

Egyelőre azonban katonásan bírja, de egy-egy gyengébb napon azért némi fájdalomcsillapítóval próbáljuk enyhíteni az beduzzadt íny fájdalmát. 

Nagyon nem ástuk bele magunkat a fog témába, mondhatni sodródunk az árral. Nagyon rákészülni nem is lehet, azon kívül, hogy a borostyán nyaklánca folyamatosan a nyakában lóg, biztos, ami biztos. Akár így van, akár nem, én hiszek benne.

Az érkezési sorban van még egy jó pár fog, úgyhogy továbbra is készenlétben vagyunk és drukkolunk az épp úton levőknek.

Ahogy nő a bébi, fejlődik, egyre kommunikatívabb, egyre aktívabb és önállóbb, egyik oldalról könnyebbé válik a dolgod, változatosabban és gyorsabban telnek a napjaid, másik oldalról viszont több figyelmre és koncentrációra van szükség. 

Nem vagyok az a négy-fal-között-ülő típus. Valami vagy valaki kell, hogy ott legyen és elterelje a figyelmemet, lekössön máshogy, mint ahogy azt egy gyerek teszi. Ezt vagy úgy oldom meg, hogy teszek-veszek fél/egész nap valamit  a lakáson kívül, vagy társaságot szerzek magamnak. Míg miniprüntyi nem volt ilyen aktív a fizikai korlátainak köszönhetően, nem volt sok értelme a játszótér felfedezésének. Hogy őszinte legyek, nem is vagyok az a játszóteres típus. Nem is vágytam oda soha. Sőt....

Most, hogy Ms Mini már megy, hála a jó időnek, a játszótér egy kedvelt helyszíne lett a mindennapjainak. Természetesen azok után, hogy beadtam a derekam és elvittem a hintához, amit mindig nagy ívben elkerültem.

A napsütést természetesen a többi gyerek is kihasználja az anyákkal együtt, így most, még ha nem is vagyok benne a játszótéri sürgés-forgásban, csak mint külső szemlélő tanulmányozom a szereplőket, valahogy mégis hatással vannak rám az ottani emberek, elsősorban az anyák.

Mintha sugároznának valami nyugalmat, valami anyai magabiztosságot, valamilyen erőt, ami csak belőlük árad és ami engem is megtalál. Azt hiszem ebben annak is szerepe van, hogy milyen értelmes már Ms Mini. 

Lehet, hogy némi fáziskésésben vagyok és az a bizonyos ösztön csak most kezd elmélyülni / 100 %-an működni nálam. Az biztos, hogy most valahogy máshogy állok a bébi kérdéshez, magához az anya-gyerek viszonyhoz, ahhoz, hogy hogyan teljen el egy napunk stb.  

Persze ezzel nem azt mondom, hogy eddig nem volt megtervezve egy-egy nap, nem volt rendszerünk, csak most a tervezés egy másmilyen megközelítésből történik. 

Esténként a homokozó képe tűnik fel, ahogy ül J a vödrével velem szemben és lapátol. Én meg alig várom, hogy a gyönyörű napsütésben újra "kettesben" lehessek vele és figyelhessem, ahogy a körülötte lévő dolgokat feltérképezi, megismeri és elraktározza. 

Olyan mint egy buborékban ülni, amiben csak mi vagyunk, de látni és hallani hallasz mindent, ami kívül történik, de valahogy igazán mégsem jutnak el hozzád. 

Holnapra esőt ígérnek, de holnap kimenőm van. Remélem kedden nem a vizes homok fog minket várni.

Ma voltunk először csiri-biri tornán Ms Minivel. Noha már egy ideje járhatna, valahogy még nem sikerült összehoznunk.

Most azonban erőt vettem magamon és elhatároztam, ha a fene fenét eszik is, pénteken elmegyünk és kész.

9:15-kor kezdődött úgyhogy fél 9-kor már úton is voltunk, nehogy lekéssünk bármit is.

Természetesen szokásunkhoz híven - köztudomású, hogy nem szeretünk késni sehonnan, sőt ... - már 8:51-kor ott virított az autó szélvédőjén a parkolási matrica. Maradt egy kis időnk aklimatizálódni, úgyhogy hintáztunk kicsit és felmértük a terepet gyerekfelhozatal szinten.

Jó sokan összegyűltünk 9:15-ig , de mindenki nagyon lelkesen várta már a foglalkozást. Johanna kevésbé a foglalkozás várásával volt elfoglalva. Őt inkább a gyerekek érdekelték. Nem meglepő módon.

Végre valahára elérkezett a várva várt kezdés , méghozzá egy ismert dallal : Pál,Kata,Péter...

A különböző feladatokat - futás, karlendítés miegymás - Mini főleg még csak a szemével követte, de olyan gyorsan zajlottak az események, hogy nem csodálom, hogy szegény alig tudta követni. Nekem sem volt egyszerű, de a következő alkalommal már biztosan jobban megy mindkettőnknek.

Az utolsó 20 percben különböző fejlesztő játékok kerültek elő a szekrényből. Johannát a bújócska és a labdák érdekelték leginkább.  A szívem majd megszakadt, amikor két labdát szeretett volna elkérni egy nagyobb kisfiútól, de ő nem adta oda. Minimanó ment, csak ment kinyújtott karral felé, de nem kapta meg. Én meg álltam és néztem, hogy mi lesz a vége. Szerencsére a kisfiú egy idő után ráunt a labdákra, így nagy nehezen megszerezte őket Ms Mini. Lassan vége is lett a tornának, amin kellőképpen elfáradtunk mind a ketten. Sajnos csak egyikünknek sikerült elaludnia hazafelé a kocsiban. 

Jövő héten újra megyünk!

Az előző posztnak  sok köze nem volt a címhez, de némi utalás azért volt a végén.

Végre azt írták, hogy jön a tavasz és meleg lesz. Ezt ugyan még nem tudván elvittem Ms Minit a fodrászhoz pénteken. Mindenki úgy odavolt, hogy milyen nagy már a haja... Hát tessék mindenki - megszabadultunk a füleket simogató/cirógató vagy netalán csiklandozó fürtöktől. Egy jóvágású kisasszony lett belőle.

Oklevelet is kaptunk, nehogy elfelejtsük a hosszú távú együttműködés kezdetét. Lehet, hogy a 18. szülinapra megkapja a képet ajándékba. Azt elfelejtettem megemlíteni, hogy természetesen megörökítettem eme nagy pillanatot. 

Ahogy a képen is látható multifigyelemmel bír. Miközben a vakondot nézte a tv-ben, szakszerűen nyomogatta a piros autó gombjait. Anyja lánya... 

Manchmal auf Deutsch manchmal auf Englisch kommen die Wörter in meinem Kopf. Jetzt am Abend weiss nicht warum aber der erste Satz musste auf Deutsch geschrieben werden.

Geht's nicht anders weiter. Ich bin allein zu Hause mit meiner Baby-girl. Sie schlief schon. Sie hat schon 9 Zaehne. 

Glückwunsch!

Vielleicht damit fängt der Frühling an. Mal sehen.

Ms Mini irányít a lakásban, de mindenek előtt a konyhában. Vagyis ez így ebben a formában nem teljesen igaz. Ugyanis nem ő, hanem a hasa? , aztán a karja irányít.

Annyi ételt képes magába tömni, mint a legközelebbi családtagjai és a távolabbi tagok együtt.

Elhízva szerencsére nincsen, mert remek emésztőképességgel áldotta meg a sors.

Szóval az a rengeteg étel, amit felül bevisz, előbb-utóbb, inkább előbb, de alul távozik is. A napi átlag olyan 4 körül van. Ennek ugyebár a rengeteg pelenkalátja a kárát és a pénztárca, de sebaj. Ez így van rendjén.

Na de visszatérve az evésre. Igyekszem változatos ételeket készíteni neki, délelőtt gabonát gyümölccsel vagy zöldséggel fogyaszt, du. csak zöldséget vagy gyümölcsöt.

A mangó és az avokádó magában nem jön be neki. Eddig ezek vannak a feketelistáján.

Az ebéd és a vacsora az, ami tartogat mindig valami meglepit Ms Mininek.

Ma dödöllét kapott (dallal spékelve) paprikás kefíres öntettel.

Érthetőbben: vízben főzz burgonyagombócokat pici kefírrel leöntve pirospaprikával szinezve.

Ez az étel is felkerül a zöld/szabad jelzésűek listájára.

Fotó később!

Nem voltak hosszas előkészületek, nem voltak tervezgetések. Egyszerűen csak arra vágytam, talán mondhatom a család nevében, hogy arra vágytunk, hogy otthon együtt nyugalomban töltsük el a szilveszter estét. Ms Mininek hasonlóan telt a napja, mint általában. Azt leszámítva, hogy sütöttem túrós rudat margarin helyett olajjal és teljes kiőrlésű lisztből, amivel őt is megkínáltam. Azt hiszem nem mondok újat azzal, hogy ízlett neki és szívesen csócsálódott a keményre sütött rudakon.

Sokat játszottunk, olvastunk aztán menetrendszerűen este 8-kor lefektettük a bébit , mi meg két üveg pezsgővel vártuk az új évet. Az első üveget már 8-kor kibontattam... Az első poharat fel is rúgtam a gyors ivászat örömére, így a készletünk tovább apadt. Legalább lehet mit vásárolni.

A filmfelhozatal/ műsor katasztrófális volt, de legalább a pezsgő finom volt, így nehezen de kihúztuk éjfélig.

Aztán irány az ágy, hiszen reggel 7-kor Ms Mini újra hadba állt.

Happy New Year!

December 24.

Az első születésnap. Ms Mini nagyon élvezte a sok embert és a rengeteg ajándékot. Banántortát készítettem neki, amit rágcsálhatott és maszatolhatott vele ha akart. Akart is. Bébitortát akartam és az is lett.

Megkóstolta a füstölt lazacot, a túrós rudat, gesztenygolyókat, kókuszgolyót. Persze mindegyik cukor nélkül. Csak olyat készítettem, amiket megehetett, vagy majd megehet. Most meg csak azért nem, mert olyan olajos mag volt benne, amire még allergiás lehet.

A karácsonyi sült pulyka is ízlett neki. A karácsonyfát imádta, főleg a rajta lógó csengettyűt, aminek a levételére engedélyt kapott. Alulra olyan díszeket lógattam, amikkel játszhat. Olyan kis drága. Nem akarja őket nagyon levenni, így lekopogom, még áll a fa és rajta minden dísz épen csüng-lóg.

Happy birthday Johanna!

Múlt vasárnap óta Ms Mini, ha úgy hozza a kedves és a helyzete, akkor magától megtesz 2 lépést mindenféle segítség nélkül. Aztán persze előredől, leül stb., de a lényeg, hogy elindult az úton.

Egy hétre rá pedig már azzal szórakozott az ágyon , hogy kapaszkodás nélkül felálljon.

Imádja, ha nincs semmi a kezében, milimétereket inog jobbra és balra vagy előre-hátra, de közben látja mindkét kezét, amit szabadon használhat bármire. Persze most még jobbára csak egyensúlyozásra, de azt hiszem a sikítozását is azzal irányítja valamilyen rejtélyes módon, amire még nem sikerült rájönnöm. Talán nem is baj. Így sokkal izgalmasabb.

Tegnap este Ms Mini ült a kádban és fürösztötte az apja, aki nekem kiabált ki a konyhába, hogy menjek be.

Berohantam , hogy te jó ég mi van. Prüntyikénk lelkesen csapkodta össze a két kezét, lebegtette a nagy pilláit és mosolygott. Nagyon tetszett neki a tapsolás.

Olyan édes volt, hogy azon nyomban megörökítettem.

Elképesztő gyorsasággal fejlődik, kicsit félek is,nehogy lemaradjak valamiről.

Nemhogy a májusnak, de már a júniusnak is vége van. Pedig a legutóbbi posztom írásakor megfogadtam, hogy rendszeresen hetente legalább kétszer "jegyzetelek".

Na ez nem sikerült. Johanna fél éves lett. Pillanatok alatt eltelt ez a hat hónap. Ha ilyen tempóban zajlanak a dolgok, a legközelebbi posztot a diplomaátadójának kapcsán fogom írni...

Az egyik fő attrakció, ami a héten történt, hogy hétfőn négykézlábas pozícióba tolta magát és előre-hátra hintázott. Azóta is lelkesen végzi ezt a tevékenységet legnagyobb örömünkre.

Május 7-9. Papp László aréna 10-18 óra

Az első kiállításom kiállítóként.

Reggel etetés, 10-fél 11 etetés, majd irány az aréna. A pénteket a bébi végig velem töltötte, mert az apja dolgozott (azt is kell szegénynek valamikor).

Most volt az első alkalom, hogy egyedül mentem vele, a babkocsival és az autóval egyszerre.

Ki is borultam... Valószínűleg a kiállításra való készülés miatt amúgy is totál stresszes állapotban voltam. A babakocsi, két ülőpárna, kaspó, művirág és zacskó a kézben, lépcsőn való lemászás, autó kinyitás és a gyerekülés levétele  a babakocsiról kicsit soknak bizonyult.

Fél órán keresztül küzdöttem az üléssel és csak nem bírt elszakadni a babakocsitól. 20 perc után már patakokban folyt rólam a víz, könnyes szemmel, teljesen kiborulva hívtam a férfit a háznál, hogy segítsen... Szegénykém bicajjal jött, hogy megmentsen. Meg is tette! Sose felejtem el, ahogy bekerékpározott az utcába!

Azt hiszem ez a fél óra volt, ami az egész hétvégére lefárasztott.

A maradék 2 napon már hárman szerveztük össze a dolgokat. Én dolgoztam és szoptattam, apa pedig bébiszittelt.

A kiállítás jól sikerült, élvezetes volt és a sok ember között ki lehetett kapcsolódni. Prüntyi is jól bírta mind a 3 napot. Vasárnap az apjával volt otthon , csak a délutánt töltötte a konyhavilág megismerésével.

Azt hiszem ez lesz az a része a lakásnak, ahol a leg otthonosabban fog mozogni, amint elindul.

Lassan egy hónap telt el azóta, hogy nem írtam. Pedig mindig elhatározom, de aztán mégsem sikerül.

Sok-sok zavaró tényező van, ami elveszi a kedvem olyan dolgoktól, amiket szívesen megcsinálnék, de kényelmetlenül érzem magam , mert

1. nem férek el

2. nincs helye egy csomó mindennek

3. nincs elég időm

4. sok mindennel kellene foglalkoznom és nem tudok választani.

Ez olyan káoszt okoz bennem, amitől ideges és stressze vagyok és nem jutok előre semmivel, csak a kedvem lesz egyre rosszabb.

A folyamat következménye pedig még rosszabb eredményt szül.

Ördögi kör. Azon rágódom, hogyan lehet ebből kikerülni?

Pszichológus? Elutazás? Relaxáció? Torna?

Azt hiszem ezek kombinációjára van szükségem.

Edzeni edzek, bár nem eleget. Relaxálni ... hmmm ...

Elutazást már tervezem és szervezem. A pszichológushoz pedig időpontom van.

Egy hónap múlva kiderül, milyen eredménnyel jártam.

Nem tudom mi van velem... Lehet, hogy az időjárás??? De  a múlt hét óta rám tört a palacsintasütés.

Ma reggel is azzal keltem, hogy palacsintát akarok sütni. Persze nem magamnak.

Én csak a sütés menetét élvezem. Enni már annyira nem szeretem. Amúgy is diétázni próbálok, vagyis nem enni össze-vissza ( ez persze elég gyatrán sikerül). Szóval a múlt héten kétszer sütöttem egymás után palacsintát és jó esély van arra, hogy ma is sütök. De ha ma nem, akkor holnap biztos.

Nem értem az egészet. Nem szeretek monoton dolgokat hosszasan végezni és ugyebár a palacsintasütés pont ilyen folyamat. Viszont ahogy megjelenik magam előtt a kép, ahogy állok a konyhában és sütök, rögtön kedvem támadt bekeverni egy újabb tésztaadagot.

Kaptunk két nagy zacskó ledarált húsvéti sonkát, ami olyan száraz volt, hogy nem lehetett megenni. Ezért is landolt először az aprítóban, majd pedig nálunk, hogy most már kezdjünk vele valamit.

A palacsinták már megvoltak, viszont vacsora még nem, így gondoltam akkor összekötjük ezt a két dolgot és ha nem is hortobágyi, de egy jó sonkás palacsintát alkothatnánk.

Két verzió lett belőle két egymás követő nap.

1. nap: ledarált sonkát összekevertem érzésre tejföllel, mustárral, sóva, borssal , megtöltöttem vele a palacsintákat, feltekertem és 4 részre vágtam. Egy tűzálló tálat kivajaztam, teletöltöttem a tésztával, ráöntöttem tejföl-tojás keveréket, sajttal beszórtam és a sütőben készre sütöttem.

2. nap: volt otthon bolognai alap (Knorr), ami jó alapnak bizonyult egy újabb adag sonka felhasználáshoz. Útmutató szerint olajon kicsit átforgattam egy adag sonkát és hozzáöntöttem a vízzel elkevert bolognai port. Tettem hozzá még oreganot, sót és borsot és hagytam  összefőni. Ezt a keveréket töltöttem a palacsintákba, de most nem vágtam őket 4-be. Szépen hosszan lefektettem őket egymás mellé / egymásra, és az előző napihoz hasonlóan lelocsoltam tojásos-tejföl keverékkel, beszórtam sajttal és készre sütöttem.

Mindenkettő nagyon ízlett mindenkinek. A palacsintasütést leszámítv gyorsan megvan és ha van maradék sonka, akkor így gyorsan el lehet tűntetni.

Hányszor, de hányszor mondták, mesélték és írták már le előttem, hogy ha gyereked van, akkor ő jár a fejedben "folyton" és ő lesz az első az életedben.

Ezt addig el sem tudod képzelni, amíg meg nem tapasztalod. Én is úgy gondoltam, nyilván van benne valami, na jó, de mindig a gyereked jár a fejedben.

Azt ki merem jelenteni, hogy mással is foglalkozom és jó sok gondolat kavarog a fejemben. De ha például a taposógépen edzek, egy idő után feltűnik, hogy fogalmam sincs mit nézek az előttem lévő monitoron, milyen műsör megy , mert azon töprengek, vajon mit csinál otthon a bébi és az apja.

Nézem a sorozatom este fél 11-kor, ülök a gépem előtt , elmosolyodom és alig várom , hogy a kezembe vegyem az apróságot, magamhoz öleljem, vigyázzak rá és tanítsam, amire csak tudom.

Tudom, tudom - a női érzelgősség. Ez a természet. Biztosan változni fog majd idővel, ahogy egyre önállóbbá válik a csöppség, de a legfontosabb ő marad, az biztos.

Mr. nagyon szereti a muffinokat, főleg a csokisokat. Újabban megint kedvem támadt sütögetni, így gondoltam szép lassan elindulok vissza az útra, amiről jó pár hónapja letévedtem.

Sok minden nem volt itthon, de azért liszt, cukor, tojás és olaj azért a legtöbb esetben nálunk is megtalálható. A recept, amit találtam nem is kívánt sokkal többet. Na jó, kis extra egy doboz joghurt volt, amiből a sima verzió nem mindig akad a hűtőben. De most kivételesen egy el nem fogyasztott activia várt a sorsára a tojás mellett.

150 g cukrot elkeverünk 1 tojással, 75 ml olajjal egy vaníliás cukorral és 150 g joghurttal.

Majd hozzákeverek 200 g lisztet és 1 tk. sütőport kis sót és a legvégén belekeverünk apróra vágott étcsokoládét (ízlés szerint).

Én raktam bele citromhéjat, illetve másnap, amikor az már nem volt, narancshéjat.

180 fokon kb. 20 percig sütjük.

(Utólag belegondolva, hasonló mennyiségekkel szoktam készíteni a csoki muffint is.)

Mivel vendégek is jöttek a megsütött két adag percek alatt eltűnt, így gondolván Mr. étvágyára nekiálltam még egy tepsi muffinnak. Mivel azonban bölcsen csak egy doboz joghurtot vásároltam, nem volt más itthon egy málnáson kívül, kénytelen voltam azt elhasználni. Először jó ötletnek tűnt. Csokoláé, málna - egész jó kombináció , láttam már egy pár híres csokoládémárka táblás kiszereléseiben ezt a párosítást.

Abba azonban nem gondoltam bele, hogy a joghurt cukrozott, így a végeredmény nekem túl édes lett. Mr-nek azonban nagyon ízlett, egyáltalán nem találta édesnek.

Legközelebb ha ilyesmit szeretnék készíteni, biztos, hogy friss / fagyasztott epret vagy málnát összeturmixolok és azt keverem el sima joghurttal.

Már több, mint három hónap telt el azóta, hogy anya lettem, de még mindig ledöbbenek néha ezen a tényen.

Fekszem az ágyon, a csöppség szorgosan eszik és csak nézem és alig hiszem el, hogy ő az én lányom.

Túl vagyok 9 hónapon, egy szülésen és most nap, mint nap vele foglalkozom, vigyázok rá, tisztába teszem és még sorolhatnám.

Annyira hihetetlen, hogy ha ezerszer írnám le egymás után, akkor sem tudnám vele kifejezni mennyire.

Már egy pár hete, hogy felfedezte az ujjait és a kezét is Johanna. Nemcsak távolról szemléli őket, hanem nyálcsorgatással kísérve folyamatosan csócsálja őket. Ki nem lehet robbantani a kezét és az ujjait a szájából.

Reggel még ébredés előtt bekukkantottam hozzá, vajon fenn van-e már és ha igen akkor mit csinál. De még nem volt nyitva a szeme, az egyik ujja azonban már a szájában volt és járt hozzá a szája, mint aki cumizna. De ha jobban megnézem, akkor még nem cumizza őket, csak valami fura kombinációját adja elő az ujjszopásnak és cumizásnak. Kiváncsi vagyok, hogy mikor jelennek meg a fogai. Persze tudom, hogy attól függetlenül, hogy patakokban folyik a nyál a szájából, hónapokig is eltarthat mire kibújnak az első fogak.

Addig is élvezzük a látványt és rendületlenül törülgetjük a szájat és annak környékét.