Ms Mini mindig szeretne valami meglepit, szinte minden nap ha hazamegy az oviból azt kérdezi:
"Hoztál meglepit? Van meglepi? "
Természetesen nincsen minden nap ajándék, így ha valami jelentősebb nap jön a naptárban annak nagyon örülünk, Manóvári meg kifejezetten, mert akkor arra lehet kérni valamit. A névnapjára egy Playmobil istállót kért, amiben biztos volt, hogy meg is kapja, mivel az ő elmondása szerint Apuka megígérte neki :-) . Na ha már valaki megígér valamit ugyebár ajándék fronton, akkor azt meg is kell vásárolni. 
Ezen kívül a kedvenc tortáját - csokitortát - kért még, amit előre elkészítettünk együtt. 
Ki is néztem egy receptet, amit egy blogon láttam és egész jónak is tűnt. Valami piskótaszerű volt a tésztája, annyi könnyítéssel, hogy nem kell szétválasztani a tojásokat. Ms Mini szépen feltörte az 5 tojást és a cukorral szépen fehérre keverte. Mindezt teljesen egyedül, az én dolgom annyi volt, hogy a keverőtálat tartsam, nehogy felboruljon. Ez adta a  biztonságérzetet Ms Mininek. Ezek után összekeverte a lisztet a kakaóporral, hozzáadtuk a tojásos keverékhez, majd beleöntöttük a sütőformába és beraktuk a sütőbe sülni.
Ezalatt elkészítettük a krémet, miközben persze már nagyon izgatottan vártuk, hogy megsüljön a tészta. Ami meg is sült, csakhogy olyan lett, mint egy gumilap. 3 részre kellett volna vágni, de ez még csak meg sem emelkedett annyira sem, hogy kettőbe vághattuk volna. 
Így míg Manóka vagdosta a kész, de hasznavehetetlen piskótalapot, addig gyorsan kikevertem egy másik recept alapján egy másikat. Azzal már nem volt gond szerencsére, megtöltöttük a krémmel és másnap reggel feldíszítette Ms Mini. A lómarcipán elengedhetetlen egy torta tetejéről, így mindjárt 3-at is gyúrtunk, hiszen kell egy apuka, anyuka és egy kiscsikó! :-)

(Fotó:FBI)

Ms Mini elhagyta az első tejfogát 2015. március 20-án, miután előző este egy "ráharapással" meglazította. A fogtündér el is vitte az éjszaka dobozostul mindenestül, s cserébe bőr színű cicás tollat hozott neki. Büszkén mesélte mindenkinek, hogy kiesett az első foga. Az oviban, a nagyszülőknek...

A fogváltás kb 6 éves kor körül kezdődik, de ez is, ahogy minden más - beszéd, felállás, elindulás - gyerekfüggő. Pontosan a képnek felelően az alsó fogsorból a '6'-os feletti fogától vált meg. Olyan cuki lett, hogy hiányzik egy foga. 
Minden ilyen nagy lépéssel még jobban érződik, hogy milyen nagy már Minimamó. 

( Vicces, hogy először azt várják a szülők, hogy kibújjanak az első fogacskák, akkkor az a fura, hogy egy csupasz szájban van egy-két fog. Aztán a hónapokkal szépen lassan megtelik a száj foggal és megszokjuk a látványt. Aztán az lesz a furcsa, hogy hiányzik 1-2 fog. Érdekes ez a megszokás dolga az embereknek. )

Sokszor nézegetek receptes magazinokat, szembe jönnek posztok a neten. Vannak olyanok, amik vagy a kép vagy csak a hangulat miatt, de kedvet csinálnak az elkészítésükhöz. Pontosabban a kipróbáláshoz, mert van ami sikerül és finom is és van persze olyan is, ami egyáltalán nem olyan lesz, mint amilyennek elképzeltem - sem ízre, sem kinézetre. Sokszor azért a kinézete tökre rendben van, de az íze.... na az egyáltalán nem olyan, ami miatt még egyszer elkészíteném. 
Pénteken az ízesélet posztolt egy francia citromtorta receptet a facebookon. Szeretem az ilyen fajta recepteket, kicsit olyan klasszik.
Egyszerű a töltelék és egyszerű a tészta is. Van amikor szívesen elpepecselek egy komolyabb tortával is, de ha csak maximum egy órácskát szentelnék a sütésnek, akkor ezek az egyszerűbb receptek tökéletes kedvcsinálók. 

A legalapvetőbb hozzávalókból készül: vaj, liszt, cukor, tojás, citrom. A töltelékkel kellett a legtöbbet foglalkozni, de megérte. Brutálisan citromos lett, szóval aki szereti a savanyú sütiket, annak tutti ízleni fog. Nyáron a melegben nagyon üdítő lehet, talán túl savanyú is, de ízlések és pofonok, ahogy az elcsépelt közmondás tartja ;-) de valóban így van.  A citromlé mennyiségével lehet játszadozni egy jó kis egyensúly kialakításához!

Szeretem a krémleveseket, mert sokszor elég hozzá egy-két zöldség egy leveskocka és egy botmixer. Könnyű, finom és gyorsan el is készíthető. Időtől és éhségtől függetlenül lehet egy kellemes vacsora a családnak, vagy egy könnyed előétel, éhségcsináló valami nehezebb húsétel előtt. De egy diétába is jó beilleszthető, hiszen tiszta zöldség és fehérje, attól függően, hogy milyen kiegészítőket választunk hozzá. 

Eredetileg zelleres sajtkrémlevesnek indult a recept alapján, de végül nem került bele annyi sajt és reszelt sajt helyett ráadásul sajtkrémet nyomtam bele.

Hozzávalók:

1 nagy fej vöröshagyma, 4 ek olaj, 1 nagy zellergumó, só, bors, fél citrom leve, eredetileg 30 dkg füstölt sajt, és szárított sonka a chipshez

Míg a hagymát megpucoltam és felaprítottam, addig az olajat felhevítettem egy lábasban. Apró kockára vágtam a hagymát és üvegesre pároltam. Ezek után hozzáadtam a felkockázott zellert és annyi vízzel öntöttem fel, hogy ellepje. Puhára pároltam, leturmixoltam, sóztam, borsoztam, belefacsartam a citrom levét és hozzá adtam egy fél tubus krémsajtot. Sűrűség szerint lehet, hogy még vízzel higítani kell a levest. Zellerzölddel ízesítettem még, plusz a felaprított pirított sonkachipssel díszítettem a tetejét.

Emlékszem, hogy én is imádtam kis koromban egy lavórnyi teli vízzel a szoba közepén a Barbiekkal vagy a legókkal játszani. Füröszteni őket, nyaralást játszani egy medencében stb. 
Szerintem minden gyerek imád a vízzel játszani, legyen az akár a kádban, egy medencében vagy a szoba közepén egy tálban. Ms Mini a legófigurákat fürösztötte lelkesen, amik között akad krokodil, cápa és delfin is, így egy kisebb "Tropicárium" élményt varázsoltunk a szobába. 

A Playmobil figurák szigorúan csak a partról szemlélhették a történéseket, mert ők nem vízrajongók. A parton feküdtek a pálmafa alatt, körbejárták a környéket, kipihenték magukat és gyönyörködhettek az állatokban. 
Mindannyian élveztük a medencés programot az egészen biztos. :-)

A csütörtöki síoktatás véget ért ebben a szezonban. Egy nyílt óra keretében mutatták be az ovisok mennyit fejlődtek az órákon. Annak ellenére, hogy borús, hideg szeles idő volt, a gyerekek vidáman csúszkáltak a pályán, míg a szülők a pálya széléről figyelték és fotózták az apróságokat. 
Ms Mini a síelős utazásokkor már megmutatta mit is tud, de azért ez mégis csak más " pálya" és az ovis társakkal csúszkálhat, plusz itt egy két kerülendő botot is kiraknak, ami egy újabb kihívás, ja és amit csak itt gyakorolt eddig, az a tányéros felvonón való egyedüli felvonózás. 
Ez utóbbi is szuperül megy neki. Vidáman követték egymást felfele és lefele is a kötelező bemelegítés után. Az óra végén pedig egymáson fetrengtek miután megszabadultak a sílécektől. Fázni egyikük sem fázott, de hatalmas mosoly volt az arcokon. Ms Mini két gombóc fagyival zárta a síoktatást - egy csoki és egy eper - , én pedig egy vaníliásat nyalogattam el. 

A szokásos februári síelésen voltunk. 
Ms Mini gyakorol hetente az ovival is, de a legnagyobb lendületet persze mindig akkor kapja, ha egész nap lehet gyakorolni, vagyis suppsuppolni a hegyen. Tavaly Nassfelden kapott rá az ízére, akkor már teljesen egyedül lejött egy hosszú piros! pályán is. Mondogatta is, hogy: " menjünk a nagy felvonóval!!! ". Hát mentünk :-)

A mostani alkalommal velünk volt még egy kislány is, így azért Ms Mininek is volt egy kis társasága. Persze velem és a többiekkel is szeret síelni, de hát mindenki tudja, hogy gyereknek gyerek a társasága. Pont kétszer annyi idős, mint Minimanó, mégis annyira egyszerre szelték a havat, hogy jó volt nézni a manókat együtt. Annyira ügyes és lelkes volt Ms Mini, egyetlen egyszer nem hangzott el sírás vagy nyávogás, végig bírta, hogy leérjünk a hegyről. 
Hol én mentem utánuk, hol azt kérte, hogy menjek elől és ő majd követ engem. A legjobban az erdőben kanyargó utakat szerette, ha látott egyet a felvonóból, akkor rögtön szólt, hogy ezen az úton jöjjünk, mert ez az erdőben megy. Ezek az utak többnyire egyenesek és hosszúak, kék színnel jelöltek, így volt egyszer kétszer, hogy megizzadtunk rendesen mire a végére értünk, mert annyit kellett botozni. Ms Mininek nincsen még botja, így ő ebből a jóból kimaradt, nekem kellett tolni, vagy húzni. Én izzadtam, ő meg siklott a havon és élvezte, amit a szeme ragyogásából és a hatalmas mosolyból az arcán lehetett látni. 
A lejtőkhöz érve aztán úgy kanyargott lefele, mint egy kígyó. Alig győztem követni a kacskaringós vonalakat, amiket húzott. 

A napi menü, ha a hegyen voltunk akkor sült krumpli ketchuppal és forró csoki habbal volt. Ebből az utóbbiból többnyire csak a hab és egy-két korty fogyott, de mit számít az ilyenkor, egy fárasztó délelőtt után...
Volt két nap, amikor nem volt kedv és lelkesedés, hogy felmenjünk a pályára, sőt a második alkalommal az volt az indok, hogy köhög és ki kell pihenni, nehogy még jobban megbetegedjen. Manóvári féle logika és érvelés, de hatásos.

Ezeken a napokon így otthon maradtunk és színezés, rajzolás mellett, társasoztunk, kártyáztunk, játszottunk. Annyira rákapott a játékokra, hogy szinte az egész napunkat azzal töltöttünk. Aztán mikor megjött a gyerektárs, akkor ketten elvonultak tenni-venni ;-) 

Nagyon büszkék lehetünk Minimanóra, mert erős, lelkes, kitartó és elképesztően ügyes és okos is. De aki ismeri, annak ezzel nem is mondok nagy újdonságot, de ilyenkor minden nap látható és érezhető a fejlődése, kibontakozása. 

Pénteken jöttünk kettesben haza vonattal. Most vonatozott Ms Mini először. (Azt mondta, hogy metróztunk már, többször nevezte a vonatot metrónak és fordítva.) Elég hosszú út volt, több mint 8 óra, de türelmesen végigülte. Kicsit hosszú út volt, így elsőre, élvezte is, de inkább a kindertojásban lévő figurákkal játszottunk, mint hogy a tájat nézegessük. Való igaz, hogy az nem volt annyira izgalmas, mint a pegazus, mókus, helló kitty trió kalandjai a vonaton. 
A végét már nehezen bírta, de aztán szerencsésen megérkeztünk és Apuka elvarázsolta és onnantól kezdve más nem volt, csak ő és a meglepetések, amik otthon várták. :-)

Eddig is tudtam, de ahogy az 1. szempontra - being fully present - sokkal tudatosabban kezdtem figyelni, megváltozott az érzés bennem, milyen is anyukának lenni. Semmi sem fontosabb, mint hogy ne mulass el egyetlen pillanatot sem a gyerekeddel. Being fully present egyik formája, hogy tölts vele minél több időt, értékes időt, figyelj rá, légy vele, tanítsd, játssz vele, ameddig engedi, mert egy idő után már nem te leszel neki fontos, hanem a barátok, "ciki' lesz a szülőkkel lógni. Használj ki minden pillanatot, amíg bújik hozzád és te vagy neki mindene, mert gyorsan tovaszállnak az évek. Tisztában voltam ezzel eddig is, de nem tudatosult ennyire bennem sajnos.
Bármire lesz időd, be tudsz pótolni - ha arról van szó - , akkor amikor "kirepültek" a gyerekek úgymond a fészekből. 
Kétszer is voltunk idén síelni. Egyetlen napot sem töltöttem nélküle, mert nem én vagyok a fontos, hanem ő és mi együtt vagyunk fontosak. Hogy együtt legyünk, együtt élvezzük a jó levegőt, a síelést úgy, ahogy tudjuk. Semmi más nem számít. 
Fontos momentuma ez a tanulási folyamatomnak... de érzem a jóérzést, amit ez okoz. Jelen lenni és nem elmulasztani egyetlen pillanatot sem átmelengeti a lelket, feltölt és érzed, ahogy boldogsággal tölt el, ahogy érezteted a másikkal, hogy a figyelmed, te az övé vagy akkor és ott!  
Ez egy utazás, amire többed magaddal mész, de ettől szép, hogy együtt vesztek rajta részt, közösen élitek meg, hiszen te döntötted el, hogy erre az utazásra mész, hát vegyél is akkor rajta részt ;-) (Ezt tanultam, vagyis jobban tudatosult bennem, felhoztam a felszínre, hogy mi is az az utazás. )

Nem akarok lemaradni egyetlen egy pillanatról sem, ami még előttünk van! Minden reggel a hangodat szeretném hallani és minden este jó éjt puszit nyomni az arcodra... Melletted szeretnék lenni, mert az anyukád vagyok, szeretlek és hiányzol nagyon ha nem vagyok veled.

Ms Mini meglátta a tálban a grapefruitot és rögtön lecsapott rá. Kettévágtam neki, amihez kést és villát kért, úgy kezdte el kivagdosni a húst és szétvágni kisebb darabokra a gyümölcsöt. Menet közben kitalálta, hogy a levét tartsuk meg és öntsük valamibe. 
Ezek a mondatok hangzottak el a grapefruit evés közben:

“- Először kibelezem.
 - Mit?
 - Ezt. Mi mást?…   “
“ Ebből csinálunk levet. Beletöltjük az egyik palackba. És akkor tudunk olyat inni is. Jó? Megcsináljuk? “
” Először öntsük egy tálba, aztán egy flakonba.”

Pohárba töltés közben:

“ Kanállal majd kihorgásszuk.
 - Mit?
 - Ami belement. …. “
“ Haza visszük Apukának!
 - Apuka nem szereti a grapefruitot.
 - Miért? Mer nagyon leves?  
 - Nem, az ízét nem szereti.
 - Az almát szereti?
 - Igen.
 - És van olyan amit szeret?
 - Igen, pl. a narancs, dinnye, alma…. “ 

Aztán végül kifacsarta szinte az egész levét és beletöltöttük egy flakonba, ami a hűtőbe került. A gyümölcshúst szépen meg is ette végül, miután persze ügyesen feldarabolta a grapefruitot egy kenőkéssel!

Ms Minivel a Pandás dal után megnéztünk még pár Halász Judit dalt, ami szinte kötelező ebben a korban. Ezt a dalt hallgatva rögtön könnybe lábadt a szemem és mondhatni végig sírtam az egészet. Olyan, mintha a szívedet egy tenyérben tartaná valaki, s ahogy meghallod a szavakat, mondatokat és a jelentésükkel, mondandójukkal egy emléket vagy érzést elevenítesz fel, a tenyér végén lévő ujjak összezáródnak és könnyeket facsarnak ki a szívedből. 
Köztudott, hogy érzékeny vagyok és könnyen elérzékenyülök és meghatódom dolgokon, de ahogy elnéztem a videót, ezzel a dallal nem voltam egyedül a meghatódásommal és a könnyekkel.
Akármennyire is egyediek és különbözőek vagyunk, azért vannak dolgok, amiben nagyon is egyformák vagyunk... :-)
( Fura érzés erre újra és újra rájönni, de azért megnyugtató is. )

Milyen is az amikor egy hosszú útra szendvicset készít Ms Mini?
Lelkesen jön és felajánlja a segítségét. Félbevágott zsömle krémsajttal megkenve, majd jön bele a sok-sok finomság:
egy réteg kolbászhoz hasonlító vastag szalámi, aztán egy réteg sajt, sok karika uborka és salátalevél, majd kezdődik az újabb tartalmas rétegezés egy sor sajt és még egy szalámi zárósornak. Ráérzett az ízek harmóniájára, mert tökéletesen passzolt egymáshoz a zöldség, sajt és húskombináció. 

Anyukának készült ez az igencsak megrakott, ámde naggyon finom szendvics. Köszönöm Manóka, finom volt!  

Ő szilvalekváros zsemlét kért, amit én készítettem el neki - vaj, szilvalekvár, zsemle. Hát ez már csak így megy, mindenki a másik elemózsiáját készíti... :-) 

Már többször a fejemben volt, hogy meg kellene nézni a Tropicariumot Budapesten, de talán mert nem a szomszédban van, így nem erőltettük meg nagyon magunkat. De most útnak eredtünk, hogy átszelve a várost, megnézzük a cápákat, krokodilokat és mindazt, amit nyújt a Tropicarium. Szerintem abszolút jó időben mentünk, mert Ms Mini már elég sokat látott mindenféle állatot tv-ben, könyvben és elég érett már ahhoz, hogy értékelje is őket élőben és le is kösse valamennyire, vagy érdeklődve figyelje meg, hogyan néznek ki, mit csinálnak. 

Ms Mininek a krokodil és vele együtt a trópusi rész, a kígyók tetszett a legjobban. A krokodilt azért is emelte ki, mert még nem láttott olyat élőben - ez volt a fő indok, amit említett. 

Az volt benne a jó, hogy bár sokan vannak főleg hétvégén, a hely maga nem túl kicsi és nem is túl nagy,  ekkora gyerekkel végig lehet járni, anélkül, hogy nagyon belefáradna vagy ráunna.  A halak színes látványa is mosolyt csal az ember arcára, ki ne szeretné bámulni az akváriumokat ... 

A trópusi részhez, ahol a krokodilok is voltak, meg halak, meg pici vízesés vissza kellett menni még egyszer, nem véletlenül lett az a kedvenc. Pedig sok állat nem is volt ott, de mégis a hangulata miatt is az lett Ms Mini kedvence.

Cupcake Jemma videóira a facebookon keresztül találtam rá még Halloweenkor. Azonnal kedvet csinál a sütéshez, annyira könnyedén, egyszerűen mutatja be, hogyan készítsük el az adott receptet és eddig, amiket láttam, nem csak egyszerűek, de csinosak és látványosak is voltak.

A muffinok és cupcake-ek mindig is a kedvenceim közé tartoztak, el lehet velük bíbelődni jó sokat ha éppen úgy adódik, annyira változatosan el lehet őket készíteni, hogy szerintem nem lehet megunni őket.

Valentin-nap miatt elég sok szívecskés  recept kering most az interneten, ezzel is emiatt találkoztam. 
Rögtön tudtam, hogy el kell készítenem, mert annyira aranyos, főleg, hogy egy meglepetést is rejt magában. (persze ha előtte félbevágja az ember )

Először egy pirosra színezett piskótalapot kell sütni, amiből majd a szívecskék készülnek. Míg sül a tészta, addig egy sima vaníliás cupcaket készítesz el, beletöltöd a muffinforma mélyedéseibe és a kisült tésztából kiszúrt szíveket belenyomod a tésztába, majd így sütöd készre a cupcakeket. Ha megsültek és kihűltek, akkor vaníliás vajas krémmel díszíted, vagy bármi mással, amivel szeretnéd.

( ... " Be my Valentine! " ... )

" A kókusz nagyon egészséges, minden nap egyél, amennyit csak szeretnél! "

Hozzávalók:

• natúr joghurt
• kókusz

Tegyél egy tálba joghurtot, mérjél ki kókuszt és temessed be a joghurt tetejét kókusszal!
Annyi kell, amennyi ráfér. Csinálhat egy új hamit. És ha betemetted az egészet, akkor még lehet beszórni kókusszal, lehet az a dísz! 

Ennyi, egyszerű, gyors és egészséges finomság Ms Mini módra. ( A sok kókuszból pedig egy kókuszvulkánt is varázsolhatsz :- )

Jó étvágyat hozzá!

Már januárban elkezdődött az influenza járvány, de egészen februárig szerencsére nem érintett bennünket. Ha nem az influenza de valami a várost is ellepő vírus Ms Minit is megtalálta. Éppen hogy csak feljebb ment a hőmérséklete, viszont berekedt, csúnyán kezdett köhögni ú, így a gyerekorvos receptje egy hét otthonlétet írt elő. Ilyenkor minden előkerül, ami előkerülhet. Rajzolás, társas, lego, playmobil, bújócska, kergetőzés na és persze valami mesefilm is. Ebből az utóbbiból nyilván nem elég egy, szóval mesefilmek, vagy a mostani nagy kedvenc Peppa Pig. 

Szerencsére nem gyűrte le a vírus minimanót, mert két nap lakás után, már nagyon örült egy kis sétának, ahol az felesleges energiáit mégha csak 10 perce is , de le tudja vezetni. 

Maradandót is alkottunk. Ha már farsang hónapja van, készítsünk valamit, ami egyszerű, gyorsan megvan, de látványos. Készítettünk 4 farsangi maszkot. Egyet Minimanónak, egyet anyukának, egyet apukának és egyet dísznek. Aztán jöhetett az álarcban való szaladgálás és a maszkvásár a maszkkiállításon! 

Íme az eredmény:

Most már csak hordani kell őket :-)

 2011. december 24. Ms Mini 2 éves lett....

Menü: csillag alakúra szaggatott leveles tésztára kapros krémsajt és füstölt lazacdarabok

Ropi, pezsgő végtelen mennyiségben, fügepálinka és jeruzsálemi túrótorta énekléssel és 2 gyetyával!

Ms Mini egyre jobban rákapott a beszédre.

Nak (nagy), Johié, Johikájé, apukájé, fordiba (fordítva - bele a pizsibe), joghurt, mazsola, dió, dió - másik és még napestig sorolhatnám, mennyire szeret beszélni, szavak egymás után használni, szinte mondatokat formálni.

Délutáni alvás után még egy fél órát játszik az ágyában az állatokkal, babákkal. Beszél hozzájuk, elmondja mit csinálnak. "Felkel, pati, patika alszik, nyuszi sétál..." 

- Anuka , már alszik.

- efejánt = elefánt

- pojom = paradicsom

- bokkoli = brokkoli

Ma este a szokásos fürdés utáni mondókázással egybekötött könyvnézegetéskor Ms Mini képeket keresett a pacikról!  

Olyan édes volt..."Kép!"

Reggel 8 óra - fürdőszoba - hajszárítás

Ms Mini: Anuka! Anuka! 

Anuka:   Tessék?

Ms Mini: Mi(t) csiiii? 

Azt hittem megzabálom....

Magamnak folyamatosan szemrehányást téve konstatáltam, hogy egész  nyáron nem írtunk semmit. 

Talán ebből arra következtethetnénk, hogy a nyári szünet, valóban pihenéssel és elvonulással telt. Ez részben igaz is, de azért otthon is voltunk munka és sok minden más miatt is. 

A lényeg azonban, hogy újra itthon, lelkesedéssel feltöltődve. 

Ms Minit a nyár folyamán elkapta valami és rákapott a beszéd ízére. Mindent utánoz, utána mond. Lelkesen ismételget és olyan okosan, hogy az apjával csak olvadozunk és mosolygunk a boldogságtól, ami nem csak akkor tölt el, ha minimanóra nézünk, hanem ha csak rágondolunk is.

Szinte az összes foga kinn van. Augusztusban jött ki a felső hátsó rágófoga. Ma este megszámolom őket. 

Az apját továbbra is imádja, ahogy a család többi tagját is, mivel napjában többször felsorolja a családi körbe tartozó személyek neveit: Zsuzsi mama, Pityuka, Ági mama, Papika, Eszika, Atika, Pannika, Minci, Kókus, Karcsi, Mia és Bia.

Na persze nem egyszerre mondja őket egyműs után. Nem nem. Jellemzően családok szerint. 

Tökéletesen tudja ki kicsoda, így ha bármi probléma adódna az emlékezetünkkel, ő bármikor a segítségünkre siet majd.

 Rég nem láttam a volt osztálytársaimat. Amikor utoljára Horpácson találkoztunk Beáéknál, még viccelődtünk is Dórával azon, hogy közösen toltuk Bea kislányát - Lucát - a babakocsiban. Gyakoroltunk. Azóta mindkettőnknek gyermeke született, de ami még viccesebb, hogy minden jelenlévő valamennyire gyermekes volt. Bár elég tág határok között: 3 éves, másfél éves, 9 hónapos, 8 hónapos, 3 hétre a szüléstől, 15-ik hetes terhes.

Eredetileg a Margit szigeten találkoztunk volna, de rossz idő miatt végül nálunk találkoztunk. Volt közös téma bőven, de ami még meglepőbb volt, hogy mindenki nagyon nyugodtan és lazán kezelte a gyermekes helyzetet. Senki nem izgult a gyereke felett, senki nem tűnt feszültnek vagy idegesnek. Mindenki sokáig maradt és önfeledten beszélgetett. Nagyon jól éreztük magunkat és Miss Mini is hozta a szokásos tündérke formáját: mindenkivel barátságos és nyitott volt. Egyszer sem kellett rászólni vagy vigasztalni. Mi is az önfeledten beszélgetők között voltunk. 

Utólag kiderült, hogy mindenki nagyon jól érezte magát és ismét mindenki lelkes lett, hogy gyakrabban találkozzunk. Manóvárival kíváncsian várjuk a fejleményeket.

A fárasztó Food Show után szerencsére éppen a pünkösdi hosszú hétvége következett, amit alig vártam, mivel lemehettünk hármasban a tanyára pihenni.

Az idő tökéletes volt, amibe az is beletartozott, hogy nem sütött állandóan a nap, hanem jöttek mentek a felhők. Így nem kellett állandóan a nap elől menekülni. 

Ms Mini úgy kell, hogy Múú-múúú és úgy feküdt is. Ez nála azt jelenti, hogy menjünk be a tanyára és nézzük meg a lovakat, a teheneket és etessünk csacsikat. Ezzel a programmal, ami akár naponta kétszer is lezajlott, a nap fele vagy egésze eltelik. 

Unatkozni egyszóval nem lehet. De kikapcsolódni annál inkább. Van úgy, hogy leülünk a homokba menet közben és 10-20 percig csak szöszmötölünk vagyis inkább csak Prüntyi. Az apja meg én meg figyeljük minden mozdulatát. Ha én nem csatlakozom a kiránduláshoz, akkor e remek kettősnek készítek ebédet vagy vacsorát, hiszen ennyi mozgás után mindketten éhesen térnek haza. 

Mivel némi problémák adódtak férjúr egészségi állapotában, csak szerda délben mentünk haza. Nagyon nem akarózott, mivel ilyen elzártságban könnyen lesz az ember a "magány" rabja. Lélekben azonban ott maradtunk és visszavágyunk. Sietünk vissza.

Gyakran készítek Ms Mininek kását különböző alapokból, így kevésbé unja meg. Kukorica, zab, hajdina stb. A legutóbb kuszkuszt választottam kiindulópontnak és rizstejjel, vaníliával, mazsolával és mézzel felfőztem. A végén még csorgattam rá kis mézet és kész is volt az uzsonna. 

Reggelinek és vacsorának is tökéletesen megfelelnek, hiszen változatosan elkészíthetők attól függően, hogy milyen kiegészítőket dobálok bele. Estére is egy könnyű étel ha épp nincs otthon semmi más. A gyermek is megeszi, egyrészt mert finom, másrészt mert maga kanalazhatja és ha úgy tetszik, akkor ő is be tud segíteni a készítésbe - beleszórja a kész kásába a gyümölcsöket.

A mostani kása végeredménye:

Egyik pénteken egyéb elfoglaltságok miatt Miss Mini a-púúú-val ment a Parksarokba a sütödei foglalkozásra. Előtte a Szent István parkban sétálgattunk, homokoztunk és csúszdáztunk a többi gyerekkel, amiből Prüntyinek továbbra is a többiek szemlélése volt a legizgalmasabb. Aztán nagy nehezen sikerült onnan kitrükközni, hogy elmenjünk az egy sarokkal arrébb lévő programra.

A kisasszony csak második alkalommal volt a foglalkozáson, de nagyon otthonosan mozgott. Leültünk Fannival az asztalhoz és addig nem is mentünk sehova, amíg nem volt meg a frissen sütött sütink. Szitával szórtuk a lisztet, kézzel gyúrtuk a tésztát. Kígyót, lepényt, halat formáztunk, majd a tepsire tettük. Majd ezeket újra és újra, néha már a kész alakzatot kezdte újra a kis kezecskéivel.

Amikor megtelt a tepsink, ecsettel tojással kentük meg és a kis bogyókkal, magokkal és petrezselyemmel kidíszítettük.

Minimanót még az sem zökkentette ki a sütögetésből, hogy a háttérben több gyerek is érdekesebbnél érdekesebb dolgokkal játszott, hátra-hátranézett, aztán folytatta a sütögetést.

Majd a folyamat végén megéhezett, kézmosás után benyomott egy egész almát és két nagy darabot az általa készített friss sütiből. Persze mindez annyira kifárasztotta, hogy hazafelé az első sarkoknál elaludt az autóban.